Utazom...

Úszom az űrben, a téren át utazom,

csillagködökkel játszom,élvezem nagyon.
Átölel a végtelen, érzem szabad vagyok,
csak hiányod fáj nagyon, lassan belehalok.

Kvazárok kísérnek, őrült galaxiákon át
a napcsillag mosolyog, mint régi öreg barát.
Egyedül szállok, s kicsit fázom talán, bár
szerelmed éget, s végig siklok az égbolt falán.


De mindig vissza térek, mert földi testem él,
szerelmed táplálja, hívja nappal, éj.
Nézlek! Ne szólj semmit, csitt!

Már utazom is tovább,csak ölelj még kicsit.

Szép lesz az est!

Zúg a fejem a világ zajától,

Vér,mocsok,agresszív zene,szex,

a vonat végállomásváros felé száguld..

Gyere  Kedves,szép lesz az est.

Ma szövi halotti leplét az éj,

vendégek vagyunk mindannyian,

a tárban maradt egy golyó!

Szép lesz az est, jól érzem magam.

A szavak bársonya most nem számít,

egy pohár bort még elfogadok,

a vér a holdig fröccsen majd,s mint

a kutyák,eszelősen felugatok.

Én a ködön át nézem,ahogy

szétrobban vérfertőzött testetek,

megiszom maradék boromat,s boldogan

üvöltöm a Napba:Szép volt az estetek!

Epilógus:

Nem értem,hogy Én miért vagyok ennek része....

Nem is ettem az almából.....